Tech-Péntek 2.

Újra itt a Tech-Péntek napja, folytatódjon a sorozat amiben olyan fotós technikákról olvashattok amiket a mindennapokban használok. Érdekel, hogy mitől válnak végül olyanná a képek, mint amiket láttok?

retus Ma retusálunk/ fényelünk kicsit.

Aki egyszer lefotóz valamit azt utána elő fogja hívni, avagy retusálni fogja. Ma arról a misztériumokban gazdag témáról mesélnék neked ami elengedhetetlen része a fotózásnak, persze csak ha nem vagy elégedett azokkal a képekkel amik alapból kijönnek a gépedből. Rengeteg féle megoldása van amiket könnyen megtalálsz a neten, így megint csak saját élményekről, tapasztalatokról mesélnék.

Maga a retusálás egy képjavítási módszer. Ez a filmes világban ugyanúgy jelent manipulációt is egyben, mint a mai digitális világban. Így egy bőrhíbát, egy letőrt részletet vagy repedést retusálok, de fényelni a legvégén szoktunk, amikor konkrétan a fényeket és a színeket állítjuk be. Én alap esetben minden fotómat nyers, azaz Raw formátumban veszem ki a gépből, ilyenkor egy tömörítetlen és kezeletlen kép születik, de ugyanúgy lehet jpeg és barátait is alakítani ha csak az van meg.

Kezdetben nagyon óvatos voltam ezen a téren, mert nem igazán mertem bátran hozzányúlni a képekhez, vagy ha mégis akkor valami fura, de még nem elfogadott új irányzatnak a hajtásai látszódtak benne. Mindenkinek volt ilyan, túl lesz rajta, mint a kamaszkoron. Amikor elkezdtem szabaszúszó fotósként dolgozni, akkor rengeteg eseményt fotóztam, tonnányi sajtó megjelenéshez, híranyaghoz, ahol egy dolog számít igazán, az idő. Még a hivatásos riporterek is retusálnak, ha nem is olyan mélységig, mint mondjuk egy termékfotós, de a fényképezőgépből kijövő nyers képek önmagukban ugyanolyan kezeletlenek, mintha filmre fotózna az ember. Azt is elő kell hívni, nem?! Szóval az idő mindenek felett volt, de muszáj volt valamennyit alakítani a képeken. Így automatizálod a beállításokat és maximum gyorsan átszaladsz a képeken egyesével, hogy mindegyiket renben találod-e és már küldöd is a szerkesztőségnek, megbízónak, bárkinek. Mivel én a mai napig nagy rajongója vagyok az erősen kontrasztos képeknek, így nem meglepően a következő képből sem hiányzik ez az adalék, de ahogy egy jó szakácskönyv is írja, mindenki érzése szerint használja.

burn

Pastor Maldonado Burn/Lotus F1 pilóta / Nikon D3, 58mm, f5, 1/1000s

Ugorjunk egy kicsit vissza! Mielőtt belevágtam volna az életbe amit ma élek az időm 95%-ban akció-sportot fotóztam, mint BMX, gördeszka, snowboard, wakeboard. Lesz majd amikor ennek a részleteiről írok, de most maradjunk még a retusálásnál. Szóval akció-sport. Mindennap vártam a munka végét, és mint egy kisgyerek amikor kicsengetnek úgy vettem a hátamra a fotós hátizsákomat, esetenként egy tonna felszereléssel, és indultam a zesti műszakra a srácokkal új helyeket kutatni ahol fotózhattam őket. Időben olyan 2010 körül járhatunk ekkor, amikor már olyan elfogadható fotóim is voltak, amiket néha 1-1 magazin is publikált. Ugye említettem az erős kontrasztot. Ezen felül én mindig imádtam, és a mai napig rajongója vagyok az egyes színvilág felé elhúzott képeknek, mintha egy mozivászon lenne a fotó, egy jó akciófilm, aminek a fekete tónusában a smaragdzöld köszön vissza, mintha csak az Alien-t néznénk. Abban a filmben is a nyers képek nem alapból olyan zöldesek, ugyanolyan “hétköznapi” felvételként születnek, kivéve, hogy egy olyan szörny van rajtuk aminek a szájából még egy szörny bukkan fel adott helyzetben! Hangosan jegyezném meg, hogy nem működik minden beállítás az összes képen egyformán! Sajnos ahogy változik a fény ereje, színe, szöge (szaga), úgy fog visszaköszönni ez a képeiden. Lehet eleinte nem is fogod tudatosan észrevenni, hogy miért nem működik azonosan az összes fotón, aztán egyszer csak azon veszed észre magad, hogy egy bizonyos napszakban már lesznek olyan témák amiket nem fotózol, mert már tudod, hogy abban a pár órában nem lesz olyan kép, mint amit szeretnél, akárhogy is retusálnád. Mert egy “kiinduló nyers” fotója mindennek van, de tervezésről is szó lesz majd egyszer egy másik írásban. Nézzétek meg ezt a fotót ami következik, képzeljétek el, hogy ti pl. hogyan alakítottátok volna a végleges képet! Másféle is lehetett volna fényelni, én kicsit sárgás, kicsit zöldes irányba húztam a képet.

Bob-invert

Kép: Újvári Boldizsár – invert / Nikon D300, 10.5mm halszem, f4, 1/50s

Majd elfelejtettem elmesélni, hogy én mivel dolgozom fel a képeket, milyen eszközök segítenek. Nem szeretek egérrel retusálni, valahogy nem illik a kezembe a tűpárna méretű kavics, így amikor meglett az első laptopom, akkor annyira rászoktam a touchpad-en való mozgatásra, hogy csak kb. 1-2 éve álltam át egy kollégám sokadik tanácsára a grafikus táblára, konkrétan egy Wacom Intous Pro L-es méretűre. Máig X-akta, hogy miért kellett hozzá ennyi idő. Talán nem hittem benne, fölösleges kiadásnak tartottam, mert komoly munkákat is jól meg tudtam oldani nélküle, de jó és jó között is nagy lehet a különbség. Egy grafikus táblán a hozzá tervezett ceruzával dolgozol, mintha egy papírra rajzolgatnál, azzal a hatással viszi át a mozdulataidat a tábláról a képernyőre. Különböző méretben vannak, a mai álmom viszont már egy 27colos Wacom Cintiq nevű csoda (lásd a lenti képen), ami egyben a monitor is, így magán a “festővásznon” dolgozol, nem egy képzeletbeli táblán. Egyelőre ennek az árához tűzoltó kocsival kell elindulni a legnagyobb lakótelepre húsvétkor locsolkodni, a maga 750.000Ft-os ára megfontolandó mindenkinek. De ami késik, az még nem ért ide! Addig az én kis mezei grafikus táblámon keresztül érem el a finom mozdulatokat. Kérdés lesz még, hogy közben milyen programot használsz. Photoshop, Lightroom, Affinity Photo és még ki tudja milyen ismertebb programok vannak és mindenki a felhasználói felülettől és a szoftver nyújtotta lehetőségektől teszi függővé a választást. Jó magam a Photoshop-ot választottam, de jó ha mindegyik kéznél van, mert sosem lehet tudni, hogy ha az egyikben nem lehet megoldhani valamit, akkor talán a másikban lesz rá megoldás. Ezen felül még jó zenét, több napi hideg élelmet, rengeteg vízet és ne adj isten bokszzsákot is ajánlanék a dolgozó asztal mellé. Sokszor segített megmenteni a felszerelést és mindenképp javasolt max. 2 óránként felállni és járni egyet. Nincs rosszabb annál, mint amikor egy 3 napig tartó, napi 10 órás retusálás után újratanulsz járni.

wacom

Kép: Wacom Cintiq 27″ QHD – forrás: www.wacom.com

Időszámítás után, azaz amióta már csak fotózásból élek, egyre több területtel ismerkedtem, hol tudatosan tervezve, hol csak kisérletezés szerűen. Ami totálisan tudatos volt, az a terület a gyerekkoromból köszönt vissza. Anno rengeteget rajzoltam, amikor pedig már felértem az asztalt és egy szaklapot is láttam, onnantól már tervezgettem is. Így kerültem újra közel az építészethez, és lettem újra szerelmese a szakmának, egy már másik szemszögből a fényképezőgép mögül. Ami akkor gyerekkori játék volt, ma egy látásmódot ad. Építészeti fotózásnál lehet ugyan művészkedni, kisérletezni, de itt a térbeli alkotást kell úgy visszaadni, ami egyben érdekes, látványos és hihető is. Sokan kérdezték, hogy az építészeti fotóim HDR megoldással születnek-e. A rövid válasz, nem! Le a kalappal az igényes, izléses HDR fotók előtt, magam is próbálkoztam vele anno, de nem találtunk igazán egymásra, így ezek a fotóim kompozit képek. Ez azt jelenti, hogy több expoziciót illesztek össze egy képen és retusálom őket úgy eggyé, hogy az a végső képen annyira összeolvadjon mintha az elejétől fogva 1 fotó született volna csak. Színben érhetsz el ugyan hatást, de itt inkább a fény-árnyék játékával tudsz látványos lenni, azaz hogyan tudsz térbeli érzetet alkotni a fény segítségével. Ha minden lapos egyszínű lesz, akkor unalmassá válhat a kép, de ha már játszol kicsit a fény terjedésével, az egyik falad sötétebb lesz, mint a mellette lévő, hogy a legegyszeűbbet mondjam csak, már jobb lehet a kész kép. A való világban is ezek a hatások érvényesülnek és ezeket szereti a szemed oly sokáig nézegetni.

etna

Kép: Etna kivitelezés alkotása / Nikon D800, 19mm, f10, 1/4s

Ahogy említettem, volt tudatos tervezés és kisérletezés. Utóbbi alakult a mára egyik kedvenc témámmá, ez pedig a termékfotózás, a végtelen és megfoghatatlan álomvilág megtestesítője. Biztos láttál már sok szép webshop képet, amikkel ugyanúgy rengeteg munka lehet ha szépen van világítva, de amikor megnézel egy sportcipő- vagy egy parfüm reklámot, akkor csak a képzeletünk szab határt annak, hogy azt hogyan jelenítjük meg fotótechnikai eszközökkel, majd retusálással. Ugorjunk egy nagyot, mert kimeríthetetlen a téma és érkezzünk meg a komplikáltabb reklámfotókig, ahol a kompozit megoldás az alap, de azon felül olyan trükkök lesznek egy-egy fotón, amit a laikus elképzelni sem bír, hogy miként varázsoltak össze. Az efféle fotók nem ritkán 15-20 képelemből és még több rétegből állnak össze. Van, hogy egy árnyék is külön retusálás utján kerül a helyére. Vagy mondjuk egy olyan kép amin épp fröccsen/törik valami, az is sokszor egy külön lefotózott elem és utólag kerül össze a termékkel egy fotóra. Sokszor külön-külön fotózok be részleteket, amiket úgy rakok össze, mint a legot, és innentől kezdődik a retusálás vagy fényelés. Ma a digitális világban olyan képeket tudunk létrehozni, ami a legegyszerűbb termékeket is kívánatos álmokká varázsolják. Kíváncsi lennék, hogy mit tippelsz, a lenti kép hány darabból állt össze!

adidas

Kép: Magyar válogatott EB mez / Nikon D800, 70mm, f10, 1/80s

Mivel a retusálás témája a végtelen, ezért hamarosan érkezik a folytatása, amiben konkrét képeknek mesélem el a történetét és látni fogjátok, hogy miből-milyen kép születik.

2018-05-16T10:55:34+00:00 February 10th, 2017|Categories: all, tech|Tags: , , , , |